Miért nem látjuk a fától az erdőt?

Gyakran annyira belemerülünk a mindennapi feladatokba, problémákba és apró részletekbe, hogy elveszítjük a nagyobb összefüggéseket, az ősi "térlátásunkat". A „nem látjuk a fától az erdőt” azt jelenti, hogy a figyelmünket teljesen lefoglalja egy-egy konkrét helyzet, így nem vesszük észre, hogyan illeszkedik mindez az életünk, a munkánk vagy a kapcsolataink tágabb képébe. 

Ilyenkor a rövid távú sürgető ügyeink elnyomják a hosszú távú fontosakat, és könnyen letérünk a számunkra igazán lényeges útról. Ha időnként hátralépünk, átgondoljuk a céljainkat, és tudatosan ránézünk az „erdőre”, újra megtalálhatjuk az irányt, a motivációt és a belső nyugalmat is.

A "Ha nem látod a fától az erdőt" mottó pont azért született meg bennem, mert fontos számomra, hogy ne csak a fát, hanem az egész erdőt is észrevegyük – és nemcsak jelképesen. 

Az erdő segít meglátni a lényeget, túllépni a mindennapi zajon, és végre messzebbre látni az orrunknál vagy az első fánál.

Az természetkapcsolati sétáim során gyakran születnek ilyen felismerések: a résztvevők ráébrednek, mi az, ami valóban számít, és mi az, amit ideje már elengedni. Az erdő tágas tere, csendje és ritmusa segít kívülről ránézni a saját életünkre, és új perspektívát ad a mindennapi döntésekhez.